Fantasztikus

Valaki kérte, hogy ezt fantasy formában írjam meg. Nem garantálok semmit. Mert szerintem nem ilyenre gondolt, de hát ez az én blogom egyelőre. :) Felhívnám a figyelmet a tizennyolcas karikára a címkék közt.

Egy üzenetet találtam reggel a tarisznyámban. „Találkozzunk órák után a Bolond fogadóban!” – így szólt. Tudtam ki írta, az a kedves elf lány, aki gyakran mellettem ült Kézjelek és mozgásrendszerek előadáson. Általában jókat beszélgettünk, ugrattam a hülye öltözete és a vékony egérhangja miatt. Azonban pl. könyvek terén hasonló volt az érdeklődésünk, gyakran azokról társalogtunk.

Bementem hát szokás szerint a Varázslóegyetemre, részt vettem az aznapi gyakorlatokon, de őt nem láttam, mert máshová volt beosztva. Kora délután vége lett az oktatásnak, én meg más támpontom nem lévén elindultam a fogadóba. Nem egyetemi hely volt, kiesett a vonzáskörzetéből, inkább az én törzshelyemnek volt mondható. Útközben megálltam a péknél, vettem néhány pogácsát, és elrágcsáltam.

Odaértem, ő még nem volt ott. Kértem egy csipkebogyószörpöt, ki tudja mikor toppan be, nehogy addigra leigyam magam. Jólesett ezen a forró nyári napon szürcsölgetni a jeges italt. Azon filóztam, hogy miért hívott vajon ide. Már azelőtt is voltunk itt-ott, hülyültünk, jól éreztük magunkat, de nem gondoltam, hogy valami romantikus alakulna. Inkább azt gondoltam, hogy ez egy szép barátság kezdete. Ebben persze az is benne lehetett, hogy nem voltam túl tapasztalt a lányok terén, pláne nem elfekkel.

Járt az agyam, és azért közben el-elkalandozott merészebb vizekre a lánnyal kapcsolatban, belegondoltam, milyen lehet vele, de ezt mondjuk az összes ismerősömmel le szoktam magamban játszani. :) Kezdtem magam furcsán érezni, mert egyre jobban belemelegedtem magamban a dolgokba, és egészen természetesnek, magától értetődőnek tűnt, nagyon könnyen ment a képzelődés vele. Kezdtem kényelmetlenül érezni magam a székemben, fészkelődtem egy kicsit, hogy jobban elférjek, próbáltam a jeges pohárral lehűteni a kedélyemet, de csak annyit értem el, hogy a pohárra lecsapódott párát a nadrágomba töröltem. Na ez még cikibb volt, mint addig, szóval inkább hagytam a felesleges próbálkozást.

Észre se vettem, hogy megérkezett a partnerem. Köhintett egyet az asztal mellett állva, mire felocsúdtam. Zavaromban adtam neki puszit, leültettem, megkérdeztem mit kér inni.

Kinéztünk egy jeges, bóditó italkeveréket, azt kértünk. Nem szóltunk nagyon egymáshoz, amíg tüsténkedtek az italunk elkészítésével, csak az udvarias formulákon estünk át. Gyorsan megkaptuk, és ő rögtön, koccintás nékül behörpintette a felét.

– Ejha! – mondtam.
– Szükségem volt rá, elhiheted.

Erre előkotort a zsebéből egy összehajtogatott papírlapot, és furcsa tekintettel átnyújtotta nekem.

– Ezt nem mertem odaadni, de nem tudom mit csináljak. Olvasd el, kérlek!

Ő lesütötte a szemét, és tovább szívogatta a szalmaszálát, így hát kinyitottam a levelet, és belekezdtem.

Ennyi idő távlatából már sajnos nem tudom pontosan idézni. Szerelmes levél volt, nem volt hosszú. Annyit tudok felidézni belőle, hogy tetszett neki, ahogy a szemébe néztem. Meg is lepett ezzel a levéllel, meg nem is. Ugyanis kezdtem már kapisgálni magamban, hogy miért volt olyan könnyű fantáziálni a kis szeleburdi, hegyesfülű lányról. Ő is különleges volt nekem.

Nem tudom miért, de visszacsúsztattam neki a levelet az asztalon. Ahogy elvette, megfogtam a kezét. Rámnézett. Tudtam már miért néztem rá úgy. Elkezdtem simogatni a kezét. Meglepve odanézett, de aztán rámmosolygott, és ő fogta meg a másik kezem, és simogatta. Átültem a mellette lévő székre, ő is közelebb húzódott hozzám. Hátrasimítottam a haját a füle mögé, végigsimítottam az arcát. Aztán a másik füle mögé is beigazítottam a haját, szerettem nézni a csinos füleit. De ott is hagytam a kezem, és elkezdtem magam felé húzni az arcát. Nem ellenkezett, lehunytuk a szemünket, és csókban forrtunk össze.

Puha ajkainkkal felderítettük egymást, kipuhatolóztuk a másikat, ismerkedtünk. Aztán a nyelvünk is beszállt a játékba, finoman. Kóstolgattuk egymást, megízleltük a nyári izzadságot, a koktélt, a hűs nyelveket és az izgalmas nyálat.

Elhúzódtam tőle.

–Mmmm. – mondtam. Ő csak mosolygott. Azonnal megint egymásnak estünk, most már szenvedélyesen faltuk egymást, mintha nem lenne holnap. Közben a kezem a testére kalandozott, az oldalát simogattam, lecsúsztam a lábaira. Ezúttal ő húzódott el.

– Tudom hülyén hangzik, de el kell mennem pisilni.
– Máskor erre azelőtt gondolj, hogy szerelmet vallasz valakinek!
– Hülye! – vigyorgott, aztán elment a mosdóba.

Én vártam egy kicsit, aztán elindultam utána. A mosdóba nem mentem be, de vártam rá a fogadó mellékhelységekbe vezető folyosóján. Úgy látszik átmeneti raktárnak használták ezt a helyet, üveges rekeszek, faládák foglalták el a helyet, gyér, vörös világítás adta a kevés fényt.

Ahogy kilépett az ajtón megnéztem magamnak. Tetszett a formája, kellemesen telt csípője volt, amit a ráfeszülő nadrág jól kihangsúlyozott, és amit eddig nem vettem nagyon észre, azok a gyönyörű mellei, amiket tán erre az alkalomra bújtatott ilyen formát előtérbe helyező öltözetbe. Odajött hozzám, látta, ahogy végigmérem.

– Tetszem? – kérdezte.

Én válasz helyett megfogtam, és a falnak nyomtam. Rátapadtam a szájára, összesimult a mellkasunk, és éreztem, hogy nem optikai csalással van dolgom, a puha mellei különösebb ellenállás, szivacs- és drótbetét nélkül nyomódtak össze kettőnk között. Egyből kedvet kaptam hozzá, hogy a kezembe vegyem őket. A folyosó kihalt volt, túl sok vendég sem volt épp a helyen, nem féltem, hogy valaki megbotránkozna rajtunk.

Simogattam, ahol értem, nem volt ellenére, sőt, ő is viszonozta, közben a csókolózás különféle módjait próbáltuk ki. Harcot vívtunk a nyelvünkkel, harapdáltunk, szívtunk, nyaltunk... Azon vettem észre magam, hogy az ölének nyomom a nadrágom megkeményedett tartalmát. Ő is észrevette, és lenyúlt oda. A keze kettőnk között olyan volt, mintha magához nyúlna éppen, és közben engem is kényeztetni akarna. Ettől már aztán minden gátlás megszűnt bennem, átkaroltam, felültettem egy láda szélére. Pont olyan magasan volt, hogy a kicsit széttett lábai közé bírtam nyomni az ágyékom. Összesimultam vele, átkaroltam, a hátát és a fenekét simogattam. A fültövétől a nyakán keresztül a válláig csókolgattam, harapdáltam, nyalogattam, ő is ezt tette velem. Eszméletlen jól csinálta, csak még jobban felizgatott és megkeményített.

Mindketten apró csípőmozgásokkal dörzsöltük egymásnak az ölünket a nadrágunkon keresztül, egyre szaporábban és mélyebben vettük a levegőt. Megéreztem az izgalmának illatát. Ekkor ő már nem csókolgatott tovább, csak rámhajolt, és a vállamon sóhajtozott. Én még szorosabban magamhoz öleltem, a nevét suttogtam a fülébe, a nyelvem mélyen belenyomtam a vállgödrébe. Ő még jobban nekem nyomta az ágyékát, egyre gyorsabban csúszkált rajtam, én igyekeztem tartani a tempóját. Elkezdett halkan nyögdécselni, a körmeit a hátamba mélyesztette, még utoljára rákapcsolt, aztán szépen lelassult, elhalkult, enyhült a szorítása, szinte a karjaimba omlott. Én csak öleltem, simogattam a hátát, és a haját, és lassan kipihegtük magunkat.

Hát így kezdődött a dolog az első elf barátnőmmel. ;)