Most már lassan befejezem a TP újranézését, aztán abbahagyom az azzal kapcsolatos dolgok posztolását. Meg tartozok még egy heti bejegyzéssel is.

ha ott a dőltbetűs szó, akkor jobb a ritmus és élesebb a kép, ha nincs, akkor pedig a paradoxon hangsúlyosabb: h minden csókol engem, csak te nem.

@Elanor_: Olyat mondtál, amire nem is gondoltam. Milyen érdekes a nyelv, és mennyire más egy vers fordítása, mint az eredeti!

"minden csókol... - S te soha
engemet?"

Így nincs megjelölve a csókolás tárgya, de azt is hihetjük, hogy a költő talán magára gondolt tárgyként. Persze ez nem vezethető le az addigi csókleírásokból, ezért a "mindent" szó betűzésével valóban tisztább lesz a kép.

Az eredetiben azt vettem észre, hogy mindkét versszak végén a kérdésnél Shelley az E/1 névmás elé tette a tagadást. Ideidézem az utolsó két sort, amit nem is tudtam rendesen (f)elolvasni, mert zavart a látszólagos inverzió:

"What are all these kissings worth,
If thou kiss not me?"

Úgy is lehet ezt magyarázni, hogy bár keveredik (mingle), és csókolózik a költővel a másik személy, de nincs tudatában annak, hogy kivel teszi ezt. Lehet, hogy valaki mást lát a költőbe, ezért olyan, mintha nem is vele csókolózna.
A szerelmesnek nem elég, hogy megkapja, amire vágyik, azt szeretné, hogy a másik is ugyanúgy érezzen, és saját magáért szeresse őt.

@Gabó Kocka: Micsoda hülyeségeket bírok belemagyarázni! :)
De ki tudhatja, kinek van igaza? Nem is az számít.