Megbánás nélkül meghalni

2011.05.09. 23:44

Ez hangzott el az egyik kedvenc TV-sorozatomban. Mit tegyen az ember, ha nem akar megbánással meghalni? Illetve miért és kinek fontos ez?

Előbb az utóbbi kérdésre a válasz. Az én válaszom. Tegyük fel, hogy a halál után nincs semmi, ekkor nem számít mit érzünk a halál pillanatában, megszűnik az is.

Hanem továbbélünk mások emlékezetében, és bennük valamilyen érzést kelt az, hogy mit tettünk életünkben, és hogy már nem vagyunk ott. Empatikus emberként arra is kell gondolnunk még életünkben, hogy ezek milyen érzések, nem akarunk szeretteinknek direkt rosszat hátrahagyni.

Szóval a megbánás azért, amit mi érzünk, a halálunk pillanatában csupán áttételesen számít, mások érzései miatt a mi megbánásunkról. Ez egy jó ok arra, hogy ne éljünk megbánással.

De lehet-e? Mondhatjuk magunknak, hogy nem bánunk semmit, de ez csak önámítás. Vannak olyan tetteink, melyek több tartós rossz érzéshez vezetnek, mint amennyit végül tanulni lehet belőlük, vagy egyéb előnyhöz jutni. A legjobb túltennie magát az embernek ezeken, szerintem nem is túl sikeres, aki nem képes rá, de attól még marad egy megbánt cselekedete.

A pozitív hozzáállás ebben az esetben... ööö... Pedig az előbb volt valami okosság a fejemben. :) Talán a túllépés képessége, a sorsközösség a többi emberrel, és a mérlegelés lehetősége, hogy ha valamiből mégis eleget tanulunk, vagy végül jobban jövünk ki belőle, mint amennyire rossz, akkor nincs is okunk bánni.

Hát ennyi.

A kis jegyzetlapon sokkal többnek néz ki ez a szöveg, mint a képernyőn.

A bejegyzés trackback címe:

https://kockakolto.blog.hu/api/trackback/id/tr712891836

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gabó Kocka · http://kockakolto.blog.hu 2011.05.13. 09:21:29

Azt nem is meséltem, hogy a sorozat ominózus epizódját Baszkföldön láttam a spanyol tévében, persze átkapcsoltam eredeti nyelvre, mert a helyit nem beszéltem. Illetve két sört tudtam kérni baszkul és spanyolul is.
Nem tudom, pontosan mi a helyzet, de szerintem siralmas lehet a magyar digitális televíziózásban. Otthon olyanom van (IP), de a népszerű kereskedelmi csatornák nem kínálnak rajta eredeti nyelvet, feliratot, pár ismeretterjesztő társaság tud leginkább eredeti hangot, feliratra még nem láttam példát.
Tudom, minek nézem? :)
Szóval nagyon kijött ez anno, fáradtan beestem a szállodai szobába, bekapcsoltam a tv-t, és pont az ment, és pont emiatt kattantam rá jobban. Nem mintha hinnék holmi sorsszerűségben, csak véletlenül úgy jött ki, hogy váratlan helyről kaptam jó kis gondolkodnivalót.

Rebelde 2011.07.06. 15:43:04

ha nem akar, hát nem akar:)
egyébként nagyon is számít szerintem, főleg a "továbbiakra" nézve

meg hát nem mindegy mit bánok/ nem bánok

azt az utolsó piát mielőtt kocsiba ül a delikvens, azt lemondott randit...

Gabó Kocka · http://kockakolto.blog.hu 2011.08.02. 20:20:03

Norvég erdő spoiler! :)

"Azzal, hogy éljük az életünket, egyre a halál felé haladunk. De ez csak egy a rengeteg igazság közül, amelyet meg kell tanulnunk. Naoko halálából a következőt tanultam: semmilyen igazság nem vigasztalhat abban a fájdalomban, melyet a szeretett lény halálakor érzünk. Nincs az az igazság, őszinteség, erő, kedvesség, amely kigyógyíthatna a szomorúságból. Nem tehetünk mást, mint túléljük valahogy a szomorúságot, tanulunk belőle valamit, aztán rájövünk, hogy amit tanultunk, annak semmi hasznát nem vesszük a következő, váratlan ránk törő fájdalommal szemben."
-Murakami Haruki: Norvég erdő

Gabó Kocka · http://kockakolto.blog.hu 2012.07.16. 19:46:08

Nem tudom, ez tesz-e újat a poszthoz. Az érzés már akkor is megvolt bennem, mikor írtam, de nem tudtam jól megfogalmazni. Valami most megint előhozta, aztán lehet, hogy most se megy. :)
A rossz döntés tudata van bennem. Nem az, amikor megváltozik egy véleményem, és ebből fakadóan már máshogy cselekednék egy helyzetben, hanem inkább az (magam felé hajlik a kezem:)), hogy talán jobb ember lettem, vagy jobban szocializálódtam azóta, vagy toleránsabb vagyok, vagy éppen le tudtam fektetni az elveimet. Fejlődés is, nem csak változás.
Talán ebbe zavarodtam bele a poszt végén, hogy bizony aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Nem lehet megspórolni azokat a rossz tapasztalatokat, amik előre visznek. Bánni lehet, hogy nem előtt lettem okos, de bízni kell, hogy kell még az a keserűséggel szerzett tudás.

Gabó Kocka · http://kockakolto.blog.hu 2013.01.05. 21:00:08

@Gabó Kocka: Miért csak most olvasom magam, nem pedig amikor hülye megbánás gondjaim voltak mostanában?!

Gabó Kocka · http://kockakolto.blog.hu 2013.02.03. 22:13:20

A megbánás definícióját kerestem:
en.wikipedia.org/wiki/Regret_%28emotion%29
Én olyannak tudnám leírni, mint egy saját magam iránt érzett indulatot. De úgy vettem észre, hogy valaki máson akadtam ki, aki szintén olyan hülye volt, mint én.

Gabó Kocka · http://kockakolto.blog.hu 2014.01.26. 23:59:43

Mit lehet megbánni? Ha valami fontosat nem csinálunk a legjobb tudásunk szerint? Vagy hogy korábban nem szereztünk elég jó képességeket, hogy most a legjobb tudásunk elegendő legyen?
Vagyis most az vagyok, aki vagyok, de nem végzem a dolgom helyesen. Ezért haragszom magamra. Vagy pedig a múltra haragszom, hogy most nem sikerül. Szerintem az első lehetőség a jobb.
Fura, hogy miért ezt a számot raktam ki a poszthoz. Az emberek kb. "confession bear" és "unpopular opinion puffin" kategóriájú feliratokat tartanak fel. Ilyen nekem is volna egy-kettő. I can't say that I'm not guilty.

Nézem ezt a sorozatot azóta is, hogy megszerettem ott a baszkoknál. Igazából ellaposodott, ellőtték a puskaport. Ezt éreztem a múlt hétig. Azt hiszem engem leginkább csak a direkt elérzékenyítő filmek és zenék bírnak annyira meghatni, hogy akár sírjak is. Könnyekig meg pláne ritkán hatódom meg. Na ez most sikerült.
Hogy a saját életem érzékeny pillanatai miért nem hatnak meg... írhatnám, hogy egy rejtély, de igazából már nem. Ha az ember elég sokat dolgozik rajta, az ilyen csomók kibogozódnak.
Hurrá! :)
"/>
süti beállítások módosítása