Filmnapló - Egy gyilkosság anatómiája

Elkezdtem filmeket nézni, mert könnyebb ezzel elütni az időt a vonaton, mint könyvet cipelni. Ha lesz e-könyvolvasóm, akkor ez is változhat. :)

Jobb híján az IMDB top 250-ből szemezgettem, ott is inkább azok érdekeltek, amikre nem érkezett sok, de annál inkább nagy pontszámú szavazat. Ezek talán rétegfilmek, de jellemzőbb, hogy régi filmek. De lehet a régi is egy réteg.

Igyekszem eredeti hanggal és angol felirattal nézni ezeket, még ha angolul is beszél, mert nem értek mindent, és ez segít a fejlődésben. Az Egy gyilkosság anatómiáját is érdemes volt így nézni, mert állítólag a magyar szinkron elég rossz. Na meg magyarul nehezebb megtalálni...

Jó kis fekete-fehér tárgyalótermi film ez, imádom, ahogy beszélnek, a szokások megjelenítését, az alakításokat. Hosszú film, de nem éreztem soknak, teljesen lekötött. Az egyedüli idegesítő dolog az volt, ahogy Mr. Biegler fejét látszólag elcsavarta Laura. Később betudtam ezt amolyan Columbo hadnagyos fogásnak. De míg Columbo titokzatos, nem ismerjük a valódi életét, akár hazudhat is mindenkinek, addig Paul Bieglernél látjuk, hogy tényleg kisemberré törpül, elveszti az önbizalmát, és talán tényleg át lehet verni. Aztán csak beindulnak azok a kerekek a fejében, és Paul is megembereli magát.

Bevallom fogalmam se volt ilyen színészóriásokról, mint Jimmy Stewart, már ezért megérte. Duke Ellington zenéje meglepő volt, pláne a szereplése, de biztos épp nagy sztár volt.

Az általam látott két másik régi amerikai jogi mozi mellé téve talán ez volt a legizgalmasabb, és a legtöbb gondolatot elindító. A 12 dühös ember még jobban behúz a világába, és az benne az érdekes, hogy az esküdtek mi mentén cselekednek, kinek mi az egyéni lelki csomagja, ami miatt úgy viselkedik, ahogy. A Ne bántsátok a feketerigót! pedig több történet egyszerre, és mivel nem érzem közel magamhoz, ezért nem is emlékszem már rá. Csak a veszett kutya-jelenet maradt meg élénken. Inkább a regényt kéne elolvasnom?

A címben szereplő film fő kérdése, hogy a pillanatnyi elborultság, mentális zavar, leküzdhetetlen késztetés mentség lehet-e egy rossz tettre. Esetünkben ez egy gyilkosság, de én kiterjesztem egy másik témára is a filmből, ami még ma is elképesztő kommentvitákat tud gerjeszteni: a nő lenge öltözködése, kihívó viselkedése mentség-e a megerőszakolására? Hogy lehet az, hogy egy gyilkosságot meg lehet úszni, de nemi erőszaknál ez fel sem merül? Mármint jogilag. Hogy aztán a valóság más, azt gondolom.

Azt hiszem ebben téved ez a film, és talán a jelen társadalmi rosszindulat is. A támadásos nemi erőszak nem a kihívástól és a felajzástól függ. Ennél a nyugati kultúrában már magasabb a tudati szint és az ingerküszöb. (Hogy máshol mi van, azt nem tudom, csak néha hallani csoportos erőszakról, amik alakítják a képet a fejemben.) Mégis az esküdteknek pedáns, harisnyás-kiskosztümös-kalapos asszonyként kell prezentálni, mert különben rosszra gondolnak.

Na jó, a film nem téved, hanem ábrázol. Nagyon fura volt ekkora prüdériát látni, hogy arról pusmognak a jogászok, hogy azt a bizonyos alsóneműt miként nevezzék, hogy ne legyen belőle közröhej.