A kocka költő exhibicionizmusa

Tisztára mosott köveken lépdelek, csikorognak a talpam alatt, mint az összeszorított fogak. Az elült vihar emléke, a hátrahagyott csendes, szagtalan üresség vonta be az utcasarkot, ahol mindig befordulok. Nehéz leírni a tájat, ahol mindennap járok, ahol a lábam magától mozdul, és…

A blogolásomról filozofáló posztomba írtam két kommentet, amiben az asszociációmat szabadjára engedtem. Álljon itt az egyik, lássuk! Furcsa gondolataim vannak néha. Fáradtan, álom és ébrenlét határán táncolva, a szabad asszociációk egy láncra fűzve sodródnak végig a…