Napló - új, szebb, jobb!

Érdekes volt ez a bő két hét, amibe belefért egy betegség, a karácsony, a szilveszter, és sok semmittevés. Remélem nem szoktam hozzá túlságosan, fel kell venni megint a tempót.

Szerintem a szervezetem már nem bírta tovább, és karácsony előtt végleg lerobbant. Voltak már jelek, de reméltem, hogy kibírom a szabadságig, nem így lett. Teljesen még nem sikerült felépülni, elég stabilan köhögök, főleg estefelé. Már arra is gondoltam, hogy pszichés eredetű, ki kéne mondanom valamit, vagy beszélnem kéne valakivel, de nem bírom kitalálni, hogy miről-kivel.

Az igaz lehet, hogy beszédelvonásom van, napokig nem volt hangom, írásban kommunikáltam, de inkább sehogy, mert inkább feküdtem, és tévéztem. Ki se mozdultam a házból, ahhoz kint túl hideg volt, fújt a szél, esett valami, sokkal jobb a meleg szoba, ergo nem láttam sok embert, csak néha a forró levest hozókat. (Köszönöm szépen!)

Remélem, hogy az egyhetes antibiotikumkúra megtette a hatását, és nem maradt egy baktérium típusú kórokozó sem bennem. Hasznos baktérium sem sok sajnos, azt most pótolom, a mellékhatásokat meg kezelem más gyógyszerrel. Szuper. :) Megszerettem a hársfateát, és sajnálom, hogy a rossz termés miatt drága a méz. A méhek esetleges globális pusztulása miatti katasztrófa is foglalkoztat, csak nem most.

Szóval a sok ágyból tévézés alatt szerencsére volt egy Csillagkapu maraton, egészen megkedveltem. Közben 5 perces kisepizódokban adtak többféle, egykor online sorozatot, az egyik szintén megtetszett: Riese. Na azért annyira nem ásom beléjük magam, majd ha megint ráérek, és nem lesz jobb dolgom, akkor.

Volt karácsony, akkor már tudtam pár percet beszélni, de nem nagyon erőltettem. Na nem mintha ezen megrökönyödtek volna a rokonok. :) Szilveszterre már rendbejött a hangom, ennek örömére tartottam is egy házibulit. Nem kellett volna talán annyit innom, akkor most jobban lehetnék, de ki tudja? Nem is lettem sokkal rosszabbul, inkább maradt a helyzet. Sokáig filóztam, hogy milyen köhögéscsillapítót vegyek be, olyat, ami túladagolva hallucinogén, vagy másmilyet? A másmilyet választottam, eddig úgy néz ki, nem nagy sikerrel. Érdekes lesz így a munkahelyen, nem fognak szeretni. De lehet, hogy napközben nem is jön rám, úgy legyen! Ja igen, ma még szabadságon voltam, tudtam én előre, hogy kell a pihenőidő az újévben. :)

Ha még pár napig így maradok, vagy egyéb nyavalya is kitörne, akkor megint orvos elé járulok, de most nem lesz nagyon lehetőségem hiányozni. Küldjétek az energiát! :)

Még karácsonykor nekiálltam rendezni a papírokat a fiókban, és a kezembe akadt egy 8 évvel ezelőtti, karácsonykor készült novellám. Amolyan egyperces, szomorú darab. Máig nagy hatással van rám, képes úgy felidézni az akkori emlékeket, érzéseket, ahogy csak az illatok képesek. Itt van a blogon is valahol a korai írások között, csak tagoknak. Ha érdekel valakit, szóljon!
Elgondolkodtam azon, hogy a nyolc évvel ezelőtti énemhez képest mit változtam. Sokmindenben igen (mert olyan életszakaszban vagyok), és sokmindenben nem, ahogy ez várható volt. A régi írások egyfajta naplóként szolgálnak. A mostani írásaimmal máshogy vagyok. Nyolc éve úgy éreztem, hogy remek szöveget írtam, tetszett magamnak. Ma már a szöveget elég amatőrnek látom, de a történet hatása (rám) megmaradt. A mai írásaimnál már nem érzem ezt. Ezt is az idő fogja eldönteni, ahogy látom. Úgy tervezem, hogy nyolc év múlva már teljesen más élethelyzetben leszek, mint most. Hogy milyenben, azt nem tudom, de a mostaniban nem szeretnék leragadni. :) Majd akkor meglátom, hogyan vélekedek a 2010-2011-es évforduló környéki magamról és az írásaimról. Lehet, hogy most pusztán csak racionálisabban állok hozzá, látom a saját értékváltozásaimat, és számítva az elkövetkezőkre nem foglalok állást.

Innentől update (2011.01.13.):

Hosszas töprengés (eszembe se jutott :)) után két témával zárom ezt a bejegyzést. A változás és az állandóság az a két dolog, amik mint egymás komplementerei simán ráhúzhatók mindenre, valami vagy változik, vagy ugyanolyan marad.

Ezért fontosak nekem az emlékek, a régi érzések felelevenítése. Így tudom követni, hogy mi az, ami állandó bennem, és mi az, ami változik. Azt vettem észre, hogy a régi érzések emléke elhalványul, de függ attól, hogy rossz, vagy jó érzés volt-e. A jó jobban megmarad. A rosszat képes vagyok el is felejteni. Azt hiszem ez előny, mert pl. mi lenne, ha a nők tisztán emlékeznének arra, mennyire fájt a szülés, talán nem vállalnák még egyszer. Azt hiszem ez azért is előny, mert nem nyomasztanak régi rossz érzések. Azt hiszem ez azért hátrány, mert vegyes érzelmek esetén a jó oldal domborodik ki, és visszatekintve érthetetlenné válik a korábbi viselkedésem. Na de most, hogy már tudom ezt, ebből sem lesz gondom. :)

Remélem ez az állandóság megmarad bennem, hogy a tudatosságom képes felülkerekedni az ilyen talányokon, bátran hagyatkozhatok rá, és akár szabadabban élhet(t)em meg változó érzelmeimet eddig, és ezután.