Kirúgni

Például a hámból. Péntek van, befaltam egy csomag tortilla chipset némi sörrel. Na ez azért még nem nagy szám, persze mihez képest. :) Közben néztem a tévét, és kipihentem a hazabiciklizést. Ma harmadszor jöttem az egész úton azzal, és először gondolkodtam el, hogy mennyire lehet veszélyes az országúton ilyenkor. Segített, hogy egyszer ledudáltak, aztán szembejött egy kocsisort előző pöcs.

Na de inkább rúgják ki a pofozkodó villamosvezetőt! Nem tudom persze, hogy mi az általános eljárás, mi van a szerződésben, stb., csak hát ne pofozkodjon senki. Ööö, erről ennyit. Vagyis nem. Vajon az állandó stressz, a frusztráció, ez a nagy meleg, vagy a pia kihozza az ember valódi énjét? Mert nem értem miért írják szalagcímekbe, hogy "asszonyverő villamosvezető", hát veri otthon a nejét? Írják, hogy "terhesnőpofozó"! Lehet, hogy ez az esemény és a körülményei kihozták belőle a benne szunnyadó asszonyverőt, ki tudja...

Talán azért foglalkoztat ez a dolog, mert már nagyon közel az utolsó napom a cégnél, és elkezdtem megengedni dolgokat magamnak. De inkább nem kéne, tök jó lenne professzionálisnak lenni, és nem beolvasni másoknak. Azt hiszem arról van szó, hogy a gátlásaim szűnnek meg, és a frusztrációm utat talál magának. Na mindegy, már csak egy hét. :)

Valami olyat is felidézett bennem ez a villamosos dolog, amire nem is gondoltam már régóta. Még középiskolába jártam, eggyel felettünk járt egy másik osztályba Tomi. Egy brancsba tartoztunk a vonattal bejárók között, voltunk vagy hatan. Számomra egy ellenszenves figura volt, folyton hantázott, hihetetlen sztorijai voltak, megbízhatatlan volt. Az iskolában sem mentek jól a dolgai, rossz jegyek, hiányzások, hasonló problémák mindig voltak vele. A családja sem volt valami idilli, ahogy emlékszem, de erről nem volt részletes képem.

Már nem is tudom, hogy elvégezte-e az iskolát, vagy mi lett vele, talán igen, és járt is utána OKJ-s képzésre, ez a rész kicsit homályos már. Nem volt már a végefelé kapcsolatom vele. Amit hallottam róla, az furcsa volt, bekerült egy szektaszerűségbe, meg nem mondanám melyik, de ettől mintha megváltozott volna az élete. Becsületesebbnek és nyugodtabbnak hatott, mikor már így futottam össze vele. Beszélt erről a vallásos dologról is, de nekem az kevésbé volt idegesítő, mint amit addig hadovált, szóval nekem jó volt.

Nem vagyok biztos benne, de talán már én is OKJ-re jártam, de az is lehet, hogy korábban történt. De legyen úgy, hogy épp japán tanfolyamon voltam, vagy oda tartottam, amikor felhívott a brancsból egy régi haver. Azt újságolta el, hogy Tomit elütötte a vonat. Hajnalban történt, sötétben sétált a síneken, vagy hát ki tudja. Szörnyethalt, kész, ennyi.

Gondoltam rá akkor sokat, hogy kár érte, aztán már jó ideje most jött elő először az emléke.

Van még egy hasonlóan idegesítő ismerősöm, ő szerencsére él, de igyekszem kerülni vele a kapcsolatot.