A kocka költő exhibicionizmusa

Azon a tavaszon sétáltam hazafelé, és megihletett, amit láttam. Csak ennyi. Remélem "hozzátesz a világhoz, nem elvesz belőle." Leporoltam, tessék: esőpergette friss szirmú virág nyílik szürke köveken 2003. április 11.

A szokásos életkép nálam, hogy mindig leragad a szemem, és összevissza kalandoznak a gondolataim. Ezt a verset 6 perc alatt írtam, míg vártam a kilenc órát (este). És már tényleg csak azt. Mindjárt kilenc Én már tényleg csak a kilenc órát várom, Délután többször is…

Kinéztem az ablakon, lassan indulni kéne, és még sehol se vagyok. A természet nem áll meg, ellentétben néha velem. <önseggberúgás> Oké, most már embert faragok magamból. :)pipacsok nőnek,piros pöttyök kertemben,rendületlenül

Egyszer régen én, a pingpongütő és a labda a csillár alatt kunsztoskodtunk. Meg is lett az eredménye. Meg az erkélyajtón át éjszakába bámulásnak is. Leporoltam, tessék:Ma összetörtem egy lámpátÉs elvesztettem a hitem önmagambanNem tudom mitől izzadtságszagú a kezemNem akarok…