A kocka költő exhibicionizmusa

A sör

Szokásos péntek esti szórakozásunk alatt a Zuzu által felvetett témára írtunk verseket. A kulcsszavak ezek voltak: habzó, aranyló, ital. Lássuk először Zuzuét:

habzó és arany
keserűn fénylő
napfény szemerkél


Itt pedig az enyém:

kifizettem már
habzó, arany italom
kedves költőtárs


Mindkét költemény 2008. június 6-án született.

ruhád a földön...

Ez is egy régi.

ruhád a földön
megcsillan selymes bőröd
esti holdfényben

2002. november 23.

őzgida

Kirándulók szoktak találni a bokor aljában őzgidákat, azt hiszik róluk, hogy árvák, és elviszik őket az állatkertbe. Vagy csak szimplán megsimogatják őket. Az anyjuk az emberszaguk miatt már nem fogadja vissza őket. Ha ekkor nem gondoskodik róluk valaki, elpusztulnak. :(

kicsi őzgida--
megsimogatod, meghal:
elhagyja anyja

teafilter (Zuzu javaslatára)

Nem tudtam, hogy miről írjak, Zuzu vetette fel a teafilter-t, mint témát. Egy ronda életkép lett belőle. :)

feketetea--
ázott teafilterből
barna lé csöpög

esőpergette...

Azon a tavaszon sétáltam hazafelé, és megihletett, amit láttam. Csak ennyi. Remélem "hozzátesz a világhoz, nem elvesz belőle." Leporoltam, tessék:

esőpergette
friss szirmú virág nyílik
szürke köveken

2003. április 11.

Mindjárt kilenc

A szokásos életkép nálam, hogy mindig leragad a szemem, és összevissza kalandoznak a gondolataim. Ezt a verset 6 perc alatt írtam, míg vártam a kilenc órát (este). És már tényleg csak azt.

Mindjárt kilenc

Én már tényleg csak a kilenc órát várom,
Délután többször is rámszakadt az álom.
Apró kis bóbiskolás, lezuhant a fejem,
De ettől a mozdulattól mindig felébredtem.

Nem tudtam figyelni egy jó novellára,
Elkalandoztak gondolatim a messzi pusztába.
Jött velem a vonat, átsuhant a tájon,
Én már tényleg csak a kilenc órát várom.

2008. május 29.

pipacsok

Kinéztem az ablakon, lassan indulni kéne, és még sehol se vagyok. A természet nem áll meg, ellentétben néha velem. <önseggberúgás> Oké, most már embert faragok magamból. :)

pipacsok nőnek,
piros pöttyök kertemben,
rendületlenül

Ma összetörtem egy lámpát...

Egyszer régen én, a pingpongütő és a labda a csillár alatt kunsztoskodtunk. Meg is lett az eredménye. Meg az erkélyajtón át éjszakába bámulásnak is. Leporoltam, tessék:

Ma összetörtem egy lámpát
És elvesztettem a hitem önmagamban
Nem tudom mitől izzadtságszagú a kezem
Nem akarok különösebben mit mondani ezzel a verssel
Bárcsak meg nem történtté tehetnék dolgokat
Egy ismerősöm leállt a drogról
Be fogom csapni azokat, akiket nem szeretnék
Szomorúnak lenni egy csóktól
Csak egy macska hiányzik az életemből
Mit nem adnék egy halálos betegségért
Be fogom csapni azokat, akiket nem szeretek
Három csillagot látok csak az égen
Két fényeset és egy találd ki milyet
Lehet, hogy el kell menekülnöm majd
Szeretem azokat, akiket nem szeretnék
Otthon, család, szerelem az álmom.

2003. január 13.