A távolból egy sirály éles vijjogása hasított a méhek zümmögésébe, s egy vagy két pillanatra a valóságba húzta vissza elkóborolt tudatomat.

ez az én verzióm.
persze az alliterációkat lehetetlen visszaadni, de az én mondatomnak legalább ritmusa van. :)

El kellett gondolkodnom, hogy a történetben a sirályvijjogás az most a valóságba, vagy a képzeletbe vitte-e a főhőst. Aki kíváncsi, az olvassa el! :)

A fordítás jó, sokkal "magyarabb", mint az én próbálkozásom, amiben viszont próbáltam az alliterációkat, vagy legalább a hangzást visszaadni.
Most hogy az időmértékes verselésben vagyok benne, és mondtad a ritmust, így az "éles vijjogása hasított" ritmusa tetszik különösen. :)

Majd otthon egy kis költői vérrel átfestem az enyémet, és bekommentelem én is.

A monoton méhzümmögést egy sirály éles vijjogása hasította meg, a tudatom pedig egy pillanatra megingott a valóság és a képzelet közti keskeny határvonalon.

Elbűvészkedtem ezzel. Ha költői akarnék lenni, akkor elhagynám a vesszőt. A novella szempontjából több, mint érdekes lenne. :)
Amúgy szerintem az enyémben meg rím van. :)

hát, eléggé elrugaszkodtál... se monoton se keskeny nincs a szövegben.
amúgy mit jelent az, h meghasítani? :b
+ gyáva módon kikerülted, h döntened kelljen, vajon a méhzúgás andalította el, vagy a vijjogás? pedig trivi. :D :D :D
de összességében valóban szép!

Örök miértek börtönébe értél,
hiába rázod már a rácsokat,
kisebb vagy itt a hulló porszemcséknél,
léted maga a meghasadt tudat.

Mint hajnaloktól rettegő beteg
fordulsz el a jelentől és a fénytől,
hunyt szemed emlékekkel elfeded,
bár ott, benn, millió titok dörömböl,

mint végképp elfelejtett tébolyult rab,
lassú, kimért, halk léptekkel beméred,
hova jutottál, néma birodalmad,

s a visszahozhatatlan veszteséget,
sugár a rácsokon át, képözön,
mindaz, mi immár vissza sose jön.

mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/balasi.htm
Végül (szonettkoszorú) 2.

Jó lenne japánul is látni ezt a mondatot. :)
A két kérdéses szó az alliterációk miatt került bele.
A többit elmagyarázzam, vagy majd az utókor értelmezi? :)

de szükségtelenek. és, ha elfogadjuk, h valóban azok, (mert pl. a méhzümmögés önmagában monoton, a határvonal önmagában keskeny) akkor ez így már bizony kettős tautológia. :)
és mi magyaráznivaló van még?

Én el bírok képzelni változatos zümmögést, és széles határvonalat is. (Na jó, zümmögést kevésbé. :))
És azzal sincs semmi baj, hogy a triviálist ismételjük. Mondjuk lehet jól is csinálni, én meg úgy nem tudom. :)
Majd ha látom ezt japánul, akkor még hozzányúlok.

Azt már elfelejtettem, hogy mit akartam még magyarázni. :)