FÁK
2009.11.19. 05:00Ma van az utolsó napunk New Yorkban.
Veszek egy játékautót Børrének. Zöld, és megy a padlón, ha felhúzzuk.
Kim kap egy könyvet a New York-i időjárásról, Lisének pedig veszek egy zsebkaleidoszkópot.
Mindenből 24 felbontást készít. A legkellemesebb dolgok is szép mintává változnak.
Arra késztet, hogy újra gondoljam a nézeteimet azokról a dolgokról, melyek olyannyira hétköznapiak, hogy már észre sem veszem őket.
A bátyám például. Igazán klasszul néz ki kaleidoszkópon keresztül.
Más.
Lise biztosan örülni fog, ha megkapja.
Fontosak az ajándékok.
A kis ajándékok gyakran jobbak a nagyoknál. És ami a kettő között van, legtöbbször nem ér semmit.
Mikor megyek vissza a lakásba, elmegyek néhány munkás mellett, akik öreg fákat és bokrokat vágnak ki, és újakat ültetnek helyettük. Meglehetősen nagy fák fekszenek a járdán, és arra várnak, hogy elvigyék őket.
Örömmel tölt el, hogy valaki egy ilyen nagy városban is gondol a fákra. Az utcán kicsit távolabbra találok egy faxot munkásoknak szóló utasításokkal. Az áll benne, mely fákat kell kivágni és melyeket kell elültetni. A fax az utcán hever. Úgy tűnik, nincs már rá igazán szükség. A munkások nyilvánvalóan tudják, mit kell tenni. Magamhoz veszem a faxot. Megkaphatja a nagyapám. Biztosan örülni fog neki, ha megtudja, New Yorkban is van, aki törődik a fákkal és a bokrokkal.
(részlet Erlend Loe: Naiv.Szuper. című regényéből. Scolar kiadó, 2002)
Megválok ettől a regénytől. Egy kicsit hiányozni fog. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
