A beígért politizálós poszt...

...késik. :)

Kéne valaki, mondjuk egy gyorsírónő (mint a tévében nemrég véget ért, szörnyen romantikus filmben), aki a kusza gondolataimat rendezett mondatokká formálja. Még tán a stiláris és helyesírási hibáimat is kijavítaná. Nem, ő már több lenne, mint egy gyorsírónő, de nem úgy, mint a filmben.

Az a baj, hogy káosz van a fejemben, és képtelen vagyok leírni. Mint ahogy azt nemrég megtudtam, a legerősebben működő alkatrészem az intuíció, ami kb. úgy működik, hogy nyitva a szemem-fülem(-szívem), áramlik az információ, és paff, egyszercsak támad egy gondolatom. Lehet, hogy már azt se bírom rendesen leírni, de ha mégis, akkor se érti senki, hogy erre mégis hogyan jutottam.

És akkor ilyet ígértem, hogy majd én politizálok! Mikor mindennap történik valami, egyre nagyobb a szar, aztán mégis valamiért erősödik a forint, tömegek tüntetnek erre-arra, egyesek tüntetnek tömegeket, rádiót (mármint el), és én csak valami szörnyű logikát bírok az egész mögé képzelni, mert az előtérben aztán semmi értelem nincs.

Sokkal szívesebben foglalkozok magammal, ugye én vagyok az "ómega s az alfa", de másrészt a magam módján én is szeretném kifejezni a nemtetszésemet a fennálló rendszer iránt.

Most csak ennyi telik tőlem. Aki kíváncsi a káoszra a fejemben, az itasson le, de csak annyira, hogy megeredjen a nyelvem, és fogja be, mert ha ő beszél, én csak meghallgatom. :)