A kocka költő exhibicionizmusa

Shinkai alászáll

A napokban megnéztem egy animét. Valami ötlettől vezérelve végigfutottam Shinkai Makoto rendezéseit, és a végén találtam egy tavalyi filmet, amit még nem láttam. Ezt gyorsan bepótoltam.

Annyit kell tudni, hogy ő nagyon szép filmeket készít. Arra gondolok, hogy vizuálisan gyönyörű, amit a képernyőre tesz. Korábban már írtam róla, akkor a Másodpercenként 5 centiméter volt a téma, meg itt is. Talán akkor nem írtam le, de igazából a gyönyörűség vitte el a hátán a filmeket nálam, a történetek hagytak némi kívánnivalót maguk után.

Az 5 centiset még meg tudnám szerintem nézni újra, de a Felhők fölöttet (mögött?) már nem. Most megnéztem a Hoshi wo Ou Kodomo címűt, és azt hiszem többször nem fogom.

A szépség megvolt, bár nem nyűgözött le, néhány égboltos panoráma és felhőkben suhanás, ami tetszett. A történettel szerintem nagyot markolt, de keveset fogott. Túl sok szál volt, némelyik szerintem felesleges, vagyis inkább nem egy cirka két órás filmbe való. Az sem segített ezen, hogy a történet egy új köntösbe bújtatott klasszikus. Az eredetiségről annyit, hogy az volt az érzésem, mintha egy Studio Ghibli filmet néztem volna. Fiatal, megszállott, erős lány, kis állatka, nagy böszme állatok, első szerelem (na jó, ez örök téma), világok pusztulása...

Végülis ki lehetett bírni, nem álltam fel előle, kíváncsi voltam a végére, de azért katarzis nem ért. Úgy érzem, hogy a tehetséges rendező meg akart mutatni valamit, de nem sikerült neki. Kitört a skatulyából, ez már nem egy távolság által elszakított szerelem haláláról vagy újjáéledéséről szól, de akkor miről? Nincs tanulság, még annyi se, amennyi a megidézett mítoszokban.

Röviden: a koncepció kidolgozatlanságát ezúttal nem sikerült elfedni. Bónusz Sztálin és Hitler valahol a film közepén. :)

Képek forrásai:

http://grouther.wordpress.com/2011/12/01/hoshi-wo-ou-kodomo/

http://www.zerochan.net/348298