Tizennyolc
2009.05.22. 17:49[...]
Tizennyolc év múlt el már azóta, én mégis pontosan emlékszem arra a rétre. A hosszú napok óta folyton hulló, halk eső lemosta a nyár porát, és harsány zöldbe öltöztette a hegyeket, az októberi szél ide-oda taszigálta az ezüstfű bóbitáit, a nyúlánk felhők rásimultak a fagyos-kék égbolt kupolájára. Az ég magasan volt, annyira, hogy ha belefeledkezem, megfájdul a szemem. A szél átfújt a mezőn, gyengéden belekapott a lány hajába, aztán tovaszökött az erdőbe. Megsusogtatta a fák leveleit, távoli kutyaugatást hozott. Mintha egy másik világ kapujából hallatszó, elmosódott, vékonyka hang lett volna. Nem volt más zaj, nem volt ott senki rajtunk kívül. Csak két, vérvörös madárszárnyat láttunk, a madár riadtan felemelkedett és elröpült az erdő felé.
[...]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
