Az a kurva kő...

2008.10.21. 20:48

Hazafelé tartva a szokásos mélázásból belerúgtam az utcán egy kavicsba. De már előtte elkezdtem a történetet mesélni a beszélgetőtársamnak, hogy egyébként a rendes úton, mostanában a sötétben, a kivilágítatlan szakaszon kétszer is belerúgtam egy nagy kőbe. Ugyanabba. Aztán a második belerúgás után megkerestem (volt zseblámpám), és lerugdostam az útról. Hát ennyi. Aztán költöttem ezt:

Az a kurva kő,
kétszer is belerúgtam,
harmadszor már nem.

(public) | Gabó Kocka | Címkék: szenrjú | 6 hozzászólás
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://kockakolto.blog.hu/api/trackback/id/tr1725346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kiraaaaa 2008.10.21. 22:28:13

Zseblámpád? csak úgy? már az esernyőt se éretettem...
Válasz erre 

milena 2008.10.22. 11:21:16

Hogy olvastam...? Úgy, hogy "az a kurva nő"...

Vajon miért...? :)
Válasz erre 

Gabó Kocka · http://kockakolto.blog.hu 2008.10.22. 11:24:18

Ja, zseblámpa, mert mondom, kivilágítatlan az utca. És föld. Eső után sár.
Az esernyőm pedig kicsi, könnyű, és elfelejtem kivenni a táskából, kivéve, ha már jön az eső.

Ezt mondta a mélázótársam, miután előadtam neki a történetet: "Én is folyton rugdosom azt a követ..."
(az idézet nem pontos, de úgysem olvassa :))
Válasz erre 

Gabó Kocka · http://kockakolto.blog.hu 2008.10.22. 11:26:54

Miléna, mert MNK! :DDD
De nőket nem rugdosok.
Válasz erre 

Elanor a 42 (törölt) · http://elanor.blog.hu/ 2008.10.23. 21:21:24

Miléna 2008.10.22. 11:21:16
mert egy jó költő tudatosan ír :)
tisztában van a nyelvvel és az asszociációkkal.
vagy csak Freudi-elvétés :D
Válasz erre 

Gabó Kocka · http://kockakolto.blog.hu 2010.09.24. 15:08:44

@Elanor a 42 (törölt): Hm, arra már nem emlékszem, ez mennyire volt tudatos. Inkább az szokott lenni, hogy leírok valamit, aztán később kiderül, hogy mi mindent lehet belelátni, és micsoda nyelvi lelemények vannak benne. Csak nekem erről nem szólt senki. :)

Tehát Freud-i költő vagyok.
Válasz erre 
"/>
süti beállítások módosítása