Sötét
2013.05.28. 22:33Minél messzebbre mész, annál sötétebb lesz. Ez úgy hangzik, mint egy lineáris összefüggés. Illetve ahogy nézzük, ki mennyire gondol bele. A teljes mélyfeketeségnél nincs tovább. Te is csak addig juthatsz, amíg meg nem halsz.
A dolgok végesek. Egyszer elkezdődnek, tartanak valameddig, aztán végük. Talán valahol legbelül az emberélethez mérjük a dolgokat, ez lehet a legpontosabb időjelzőnk, olyanokat mondunk, hogy „amikor még nagyapám élt”, „mikor még nem születtek meg a gyerekek”...
Nem tudom, hogy milyen skálát használunk ott a fejünkben, belül. Megegyezhetünk egy nulla pontban, pl. a születés, vagy a halál, de akkor csak egy ember szempontjából tudjuk nézni. Mindenki egyedül van, a saját kis skálájával. Akkor mondhatja, hogy ha 0 foton jut a szemembe, akkor megállok, és meghalok.
A születés és a halál magánya. De mi van közben velünk? Ahogy az időt mérjük, egy intervallum skálán, nem mondhatjuk, hogy pl. én kétszer akkor születtem, mint te.
Teljesen más a magány, mint az együttlét. Összemérhetetlenek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gabó Kocka · http://kockakolto.blog.hu 2013.06.03. 23:15:56
Engem is foglalkoztat az elmúlás. Azt hittem nehezebb lesz munkahelyet váltani, otthagyni a régit, megszokni egy újat... Túl régóta voltam már itt. Nem tudtam, mire számítsak.
Na mindegy, ketyeg már a hónap, pont megfelezem az évet.
Na, majd még írok ide, hogy mik érnek ezzel kapcsolatban. Pl. érdekes végigvenni, hogy mit vittem végbe, amit most mások visznek tovább, vagy elenyészik.