"The speed at which cherry blossoms fall..."
2009.03.31. 23:12秒速5センチメートル
Nem néztem meg azóta, mióta először láttam. Nem tudom miért. Az elementáris szépségre emlékszem. A kép, a hang, a hangulat. És az érzések, amiket ezek és a történetek ébresztenek.
Meglátom mennyire emlékszem jól. A helyén értékelem-e.
Nagy vásznon. Atyaég!
:)
update:
A mozi után kiegészítem a posztot a betétdal női változatával. Ha már az egyik nézőtársam szerint a lányokról szólt a film.
A többi gondolatom elmondom kommentben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kockakolto.blog.hu/api/trackback/id/tr971038779
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gabó Kocka · http://kockakolto.blog.hu 2009.04.01. 21:15:07
A szenzorikus élmény csalódás volt. Blue-ray-ről játszották le egy vetítővel, aminek ehhez szerintem nem volt elég a felbontása, kromatikus aberrációja volt, és futott benne egy vízszintes csík folyamatosan szép lassan.
A hangnál csak a beszéddel volt baj, túl volt vezérelve. A többi - szélzúgás, tengermorajlás, zene, beszéd a háttérben - rendben volt.
A hangnál csak a beszéddel volt baj, túl volt vezérelve. A többi - szélzúgás, tengermorajlás, zene, beszéd a háttérben - rendben volt.
Gabó Kocka · http://kockakolto.blog.hu 2009.04.01. 21:51:50
Szentimentális, szomorú, szerelmes.
Az alcím így hangzik: Egy novellafüzér a távolságukról
Két embert elszakítanak egymástól, és ezután a köztük lévő "emberi távolság" is szépen lassan elkezd nőni. Nem lenne ebből történet, ha azt a centit nem húzná valaki, hogy megmérje, milyen messzire kerültek.
A szimbólumok nagyon tetszettek. Ahogy a rakéta füstje kettéhasította az eget, úgy hasadt meg valami Kanaében és Takakiban is. Mindketten rájöttek, hogy nem tehetnek semmit azért, amit akarnak.
Amit nekem mondott a film: (és ezt már megkaptam néhányszor) merni kell lelkesedni, anélkül nem élet az élet, de az egy pozitív érzés, és ha valami elveszik, meg kell siratni, de nem szabad továbbra is ragaszkodni hozzá, rágódni azon, ami már nincs meg.
A főszereplő szerintem azt bánta mindvégig, hogy gyerekkorában nem volt elég hatalma, hogy a sorsát a kívánsága szerint alakítsa. Ezután vált a rögeszméjévé, hogy ha majd meglesz a lehetősége, akkor megteszi, amit meg kell. Emiatt mindig elvágyódott, egykedvűen várta, hogy teljen az idő. Ilyen ember is lett belőle végül, akinek nincs sehol helye, mert lélekben mindig máshol van.
Az alcím így hangzik: Egy novellafüzér a távolságukról
Két embert elszakítanak egymástól, és ezután a köztük lévő "emberi távolság" is szépen lassan elkezd nőni. Nem lenne ebből történet, ha azt a centit nem húzná valaki, hogy megmérje, milyen messzire kerültek.
A szimbólumok nagyon tetszettek. Ahogy a rakéta füstje kettéhasította az eget, úgy hasadt meg valami Kanaében és Takakiban is. Mindketten rájöttek, hogy nem tehetnek semmit azért, amit akarnak.
Amit nekem mondott a film: (és ezt már megkaptam néhányszor) merni kell lelkesedni, anélkül nem élet az élet, de az egy pozitív érzés, és ha valami elveszik, meg kell siratni, de nem szabad továbbra is ragaszkodni hozzá, rágódni azon, ami már nincs meg.
A főszereplő szerintem azt bánta mindvégig, hogy gyerekkorában nem volt elég hatalma, hogy a sorsát a kívánsága szerint alakítsa. Ezután vált a rögeszméjévé, hogy ha majd meglesz a lehetősége, akkor megteszi, amit meg kell. Emiatt mindig elvágyódott, egykedvűen várta, hogy teljen az idő. Ilyen ember is lett belőle végül, akinek nincs sehol helye, mert lélekben mindig máshol van.
Gabó Kocka · http://kockakolto.blog.hu 2009.04.01. 21:52:25
Várom a többiek véleményét, gondolatait is! :)
Elanor_42 2009.04.05. 12:51:59
egyelőre nem sikerült megnéznem. viszont sok más fontos filmet láttam, ami vizuálisan szintén hihetetlen bravúr volt, csak éppen másképp.
majd szólok, ha láttam.
majd szólok, ha láttam.
milena 2009.04.15. 15:01:44
Azt hiszem, én véleményileg nem vagyok kompetens, mivel rám nem hatott ilyen mértékben a film. Lehet, meg kellene néznem még egyszer. Vagy vissza kéne mennem az időben.
Úgyhogy most csak annyit fűznék hozzá, hogy lecsekkoltam, és a cseresznyevirág szirma sokkal-sokkal gyorsabban hull le :)
Úgyhogy most csak annyit fűznék hozzá, hogy lecsekkoltam, és a cseresznyevirág szirma sokkal-sokkal gyorsabban hull le :)
Gabó Kocka · http://kockakolto.blog.hu 2009.04.18. 19:39:37
@milena: Valahogy sejtettem, hogy gyorsabb.
Kéred a filmet? Garantáltan nagyfelbontású. :) Most épp keresem az időt, hogy mikor nézem meg az alkotótól az állítólagos tökéletes filmjét. De mindig van más dolgom (szerencsére :)).
Kéred a filmet? Garantáltan nagyfelbontású. :) Most épp keresem az időt, hogy mikor nézem meg az alkotótól az állítólagos tökéletes filmjét. De mindig van más dolgom (szerencsére :)).
Gabó Kocka · http://kockakolto.blog.hu 2009.04.20. 22:26:32
@Kocka Költő: Ma volt rá időm. Egész jó volt, ismét gyönyörű. De.
Értem én, hogy a film egy gondolat körül forog, és ennek csak eszköze a megvalósítás, de szerintem lehet úgy is tenni ezt, hogy közben a történet egy teljesebb benyomást hagyjon. Nekem túl sok volt a balladai homály, nem szeretem az ilyen scifit.
Ja, mi is volt ez? www.youtube.com/watch?v=2TfaSrWDv4s
Azért ajánlom, 90 perc szemkápráztató gyönyörűség, nem scifiként kell hozzáálni.
U.i.: Ez a Shinkai Makoto szereti kettészelni az eget valamivel. Ami ezúttal is egy jó szimbólum.
Értem én, hogy a film egy gondolat körül forog, és ennek csak eszköze a megvalósítás, de szerintem lehet úgy is tenni ezt, hogy közben a történet egy teljesebb benyomást hagyjon. Nekem túl sok volt a balladai homály, nem szeretem az ilyen scifit.
Ja, mi is volt ez? www.youtube.com/watch?v=2TfaSrWDv4s
Azért ajánlom, 90 perc szemkápráztató gyönyörűség, nem scifiként kell hozzáálni.
U.i.: Ez a Shinkai Makoto szereti kettészelni az eget valamivel. Ami ezúttal is egy jó szimbólum.
"/>
