Nyári est
2009.07.08. 23:56Nekem mindent szabad. Régi haikut átkölteni is. :)
Vállunk összeér,
Minden üres, a lélek
Nyirkos nyári est.
2009. július 8.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kockakolto.blog.hu/api/trackback/id/tr231235156
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gabó Kocka · http://kockakolto.blog.hu 2009.07.13. 15:45:55
@Elanor_: Köszönöm! :)
Furcsa érzéseim vannak a költeménnyel kapcsolatban. Szoktak lenni amúgy, ez normális. A régi eredetiben a lélek volt üres. Most itt pozitív ürességet "akartam kifejezni", amit kiválthatott a vállak összeérése. Egy ilyen jó pillanatban történt érintkezés egy másik emberrel hirtelen kisöpör mindent, és csak az általa keltett érzés marad meg, vagy még az se, mert hamar elenyészik.
Azért idézőjeles az "akartam kifejezni", mert persze semmi akaratlagos nem volt ebben, csak egyszerűen leírtam. Aztán jól belemagyarázom, ami bennem van.
A lelket én nem tudom milyennek képzeljem. Bármilyen lehet. Szerintem itt most azzal a környezettel írtam le, ami akkor vett körül, amikor magamba néztem, és láttam is. Van ebben valami, mert az ilyen pillanatokban nem elkülönülök a világtól, hanem inkább a részévé válok, és fordítva.
Furcsa érzéseim vannak a költeménnyel kapcsolatban. Szoktak lenni amúgy, ez normális. A régi eredetiben a lélek volt üres. Most itt pozitív ürességet "akartam kifejezni", amit kiválthatott a vállak összeérése. Egy ilyen jó pillanatban történt érintkezés egy másik emberrel hirtelen kisöpör mindent, és csak az általa keltett érzés marad meg, vagy még az se, mert hamar elenyészik.
Azért idézőjeles az "akartam kifejezni", mert persze semmi akaratlagos nem volt ebben, csak egyszerűen leírtam. Aztán jól belemagyarázom, ami bennem van.
A lelket én nem tudom milyennek képzeljem. Bármilyen lehet. Szerintem itt most azzal a környezettel írtam le, ami akkor vett körül, amikor magamba néztem, és láttam is. Van ebben valami, mert az ilyen pillanatokban nem elkülönülök a világtól, hanem inkább a részévé válok, és fordítva.
"/>
