Hétvégi ihletetlenség

Ami nem egy megrendítő esemény, az ihlet ritka madár úgyis. De legalább egy olyan dolog történt, ami homlokoncsókoló lehetett volna. El is mesélem...

Kezdjük a péntek estével, jobb helyeken onnan számítják a hétvégét. :) Ettem egy zs*rburgert, a hagymával viszont mindig baj van a Whopper-ben, vagy pedig az én fogaim nem bírják átharapni. Aznap este voltam a legkönnyebb. Muszáj mérnem magam, mert mióta a bokám miatt nem sportolok, elkezdtem felszedni magamra. Persze csinálhatnék valami bokamentes sportot. De már egész jó, ezen a hétvégén már megpróbálok valamit sportolni vele. Meg persze a tánc csütin. :)

Még mindig a péntek. Bátor voltam, mikor már több, mint egy órája egyedül üldögéltem, és mégis kikértem a második whisky-met. Rágyújtottam a második szivarkára is (ejnye, tudom :)), biztos ez kellett, hogy befusson valaki, akivel beszélgetni is lehet. Eszméletlen hosszú, vörös haját a légkondi szellője lengette, bácsinak szólított, sört ivott, és cigarettázott.

Hazafelé a vonaton azt hiszem Az éj szelíd trónjánt olvastam, leszálltam baj nélkül, hazajutottam, csendes este volt.

Szombat délelőtt vádligörcsre ébredve nem voltam jó kedvemben, ez egész vasárnap estig eltartott (a fokozatosan enyhülő görcs, a jókedv már megvolt). Mikor délután kiteregettem a mosást, a 35 fok és a tűző napsütés arra ingereltek, hogy kiüljek napozni, de nem tettem meg. Két óra múlva beszedtem a ruhákat, szinte meg is száradtak, jól is tettem, mert kisvártatva esti sötétség lett, hatalmas, fákat kitépő szélvihar, aztán dézsából öntött eső. Ez volt a legnagyobb ihletforrás, de eddig még nem sikerült rám hatást gyakorolnia. Lehet, hogy az idő átformálja az emlékeket, és egyszercsak mestermű születik belőle. Erre azért nem fogadnék.

Áramszünet lett, a még beszűrődő fénynél olvastam tovább a Fitzgerald regényt, ami még egész vicces is néhol. Aztán tényleg nagyon sötét lett, néztem a gyertya lángját, és azt hiszem karamellás tejet főztem. Nemsokára lett áram, de az eső továbbra is verte az ablakot. A kábeltévé és a kábelnet szolgáltatásnak annyi lett, talán mára már rendbehozzák. Olvastam megint, de elálmosodtam, kerestem egy DVD-t, aztán egy másikat, aztán egy harmadikat. A negyediken már elaludtam, és vasárnap lett. Érdekes álmom volt, megírtam az Ébredés posztba kommentnek.

Vasárnap már nem sok érdekes történt, délután kiütött valami vérnyomás-hiba, lehet, hogy jött-ment a front, nem tudom. Sokat gondolkodtam, aztán a kóválygást megszüntetendő lefeküdtem Twin Peaks-t nézni. Egész jó gondolatok voltak abban is. Még az meg is ihletett, de semmi eredetit nem sikerült belőle kihoznom.

Hát ennyi, köszönöm a figyelmet! Volt már itt ilyen énblogos, mitörténtvelem-mesélős bejegyzés valaha?