Szeged nem a világvége

Szingapúr azért messzebb van. Ha egyszer lesz világkörüli jegyem, akkor azért meglátogatom az ottani ismerősömet. :)

Megnéztem az ihletfüzetet, és tök üres. Na jó, van benne valami, ha az elkészül, és elég plasztikus, finom és választékos lesz :), akkor ide kerül.

Hogy valami jó is legyen, tekerjük fel a szőnyeget, úgyis gyakorolnom kell a bugit:

Ismét élménybeszámolok. A múlt héten az újdonság a videokonferencia volt, érdekes dolog így munkamegbeszélni sosem látott emberekkel. A legjobb, mikor az ember meglátja magát, hogy kilóg a képből, akkor odanyúl, hogy elfordítsa a kamerát, persze tükrözve a jó irányba, mert ellenkezik az intuícióval, és ettől a hirtelen mozgástól keletkezett nagy adattömegtől lefagy a kapcsolat, és úgymarad a kép, mintha még mindig oda lennék hajolva. :)

A hétvége már csütörtökön elkezdődött. Igaz, kellett pénteken is dolgozni, de a szórakozás már beindult. Most már nem fáztam az étterem teraszán, a csoki sem fázott, az utolsó négy kockát úgy kellett a papírról levakarni. A csokifelfújt valami mennyei volt, de örültem volna, ha van még egy-kettő belőle a tányéron. :) Említettem már, hogy szeretem a csokit? <Gombócartúros idézet helye.>

A sört gyorsan kellett inni, nehogy megmelegedjen. Sajnos ez a katasztrófa be is következett, de ennek csak a jó társaság lehet az oka, mert olyankor repül az idő. Ilyen melegben gondolhatnának a kocsmárosék arra, hogy jéggel töltött pezsgőspalack-tartóban hozzák ki a sörösüveget. Vagy termoszkorsóban, ha csapolt. Komolyan.

Pénteken reggel elugrottam a piacra. Egyedül. De csak azért, mert ott van a kínai csemege- és fűszerbolt. Vettem feketeteát (PG tips, egyeseknek-ketteseknek PG tits :)), gránátalmás üdítőt (finom), holland kakaóport (mondtam már, hogy szeretem?), aszalt mangót (ez most nem volt az igazi), meg instant rament.

Péntek este nem volt valami jó a szórakozás. Bár a lány tényleg érdekes dolgokról beszélt, de csak a bólogatva befogadásra voltam már képes. Szóval most itt van a fejemben, amit mondott. Azt hiszem a reakcióval már elkéstem. :) Az összesen három ember (velem együtt), aki összeverődött nem ígért semmi jót, úgyhogy hamarabb leléptem.

Szombat-vasárnap megint a szokásos nihil. Elbicikliztem szülőket látogatni, ez volt az összes sportolás. Aztán ki is takarítottam valamelyest, egész élhető lett a házam. :) Majd ha tényleg szabin leszek, akkor csilivilire suvickolok mindent.

Szeged elérhető közelségén mélázok. Vajon szívesen látnak-e ott engem vendégül, vagy csak futólag összefutunk valahol valakivel? Legjobb lesz az autentikus forrást megkérdeznem, bár ő is eltűnt egy ideje, mint az a barátom is, akiről azt álmodtam, hogy terhes. Ő azóta megkerült, és még nem közölte az örömhírt. :D Az is eszembe jutott, mikor egyszer régen egy terhességi teszt fölött izgultunk az akkori barátnőmmel. Akkor épp egyet gondoltunk, és nem pozitívat. :)

Hiányzik a Warez Filmklub. Megnéztem az Angyalszív c. Mickey Rourke-s filmet, amit anno kihagytam. Szerintem nem volt megrendítő alkotás, de nagyon szép volt, jól használta a filmes eszközöket, el tudta érni nálam, hogy ne akarjak felállni mellőle. Amire pl. a Gettómilliomos nem volt képes, bár akkor éppen tényleg halaszthatatlan telefonálnivalóm volt. :))) Lehet, hogy nekem pont a kihagyott negyedóra miatt nem tetszett az a film?

Egy Murakami regényben olvastam azt, hogy a főhős egyik barátja csak olyan írótól olvas bármit, aki már 30 éve halott. Ez a garancia arra, hogy maradandó alkotásról van szó. Én valahogy így vagyok a filmekkel. Mikor a filmklubunk működött, én olyan filmeket szerettem volna megnézni, amiket az „idő már igazolt.” Azt hiszem a Nagyítást is bepótolom hamarosan, bár azt már láttam többször is, csak sosem emlékszem rá. De esküszöm mindig józanul láttam! Persze az agyam érdekes, berúg bármitől. Ma befűtöttek a vonaton, miután leszálltam, és felhívtam egy barátomat, azt kérdezte huncutul, hogy honnan jöttem. Mondtam, hogy nem ittam semmit. Csak a hőguta. Kánikulapróba. Fantáziapanaszlakat. Ó-ó-ó. :)