Rég volt

Rég volt, hogy naplószerű bejegyzést írtam volna. Most is csak egy rövidre futja. Legyen hozzá egy rövid zenei aláfestés is akkor már:

Tanulok egy csomó mindent. Az élet dolgairól, magamról. A tudomány most kimaradt, pedig kéne abban is fejlődni. Mindegy, arra rá vagyok kényszerítve, tehát mindjárt nem olyan vonzó lehetőség, másrészt úgy gondolom, hogy az előbbiek fontosabbak.

Van egy ismerősöm, aki szokta mondani magáról, hogy nem empatikus, kevés az EQ-ja. Ebben hasonlítunk. Aztán abban is, hogy azért mégis csak meg vagyunk áldva ezzel a képességgel, összehasonlítva a magunk reakcióit a néha felbukkanó érzéketlenséggel és tiszteletlenséggel. Részemről ez fakadhat a túlzott önérzetességemből. Ha mindig azon aggódok, hogy másokból mit váltanak ki a cselekedeteim, akkor ezt egy magasabb szinten művelve már abba is bele tudom élni magam, hogy tőlem független történések hatására mit érezhet egy másik ember. Jellemhibából erősség? Szép lenne, ha így lenne...

Arra jöttem rá, hogy (ne tessék röhögni) lassú a gondolkodásom. Na jó, tudtam én ezt, csak most ezzel talán megmagyarázhatom az előző bekezdésben említetteket, és mást is. Azért vagyok óvatos, hallgatag, két- vagy többértelműen fogalmazó, mert nem tudok empatikus lenni anélkül, hogy el kéne gondolkodnom.

Azon is el kell gondolkodnom általában, hogy mi lenne a helyes cselekedet egy-egy szituációban. Helyes alatt azt értem, hogy az én meglévő értékrendembe, énképembe, a követendő elveimbe beleillik. Mert itt is bizony sokáig tart, amíg az alapaxiómáimból kikövetkeztetem a konklúziót.

Az alapján, amit itt leírtam, úgy tűnhet, hogy nekem nincsenek is saját gondolataim, csak valamilyen felvett séma szerint élek, és gépszerűen végrehajtom, amit az diktál. Nem azt értem alatta, hogy egyszerű lennék, eléggé csavaros az észjárásom, sokszor nehéz engem követni, és ezért is nehéz megértetnem magam.

Ha megpróbálkozom vele mégis, és nem sikerül, akkor az frusztráló. A kudarcok pedig nem visznek előre, ha nem formálom át őket valahogy. A többiekkel van-e baj, ha nem értenek meg, vagy velem? Kit igazol az, ha van néhány ember, aki viszont könnyedén veszi a buckáimat? Itt bajban vagyok, mert nem tudom nekem kéne-e változtatnom valamin. A kétszeres baj, hogy ha szeretnék változtatni, akkor nem tudom mit kéne.

Dörög az ég, azt hiszem elmondtam kb. amit akartam, gyorsan leszedem a szőlőt a lekvárhoz, mielőtt leszakad az eső, itt meg kikapcs.