A kocka költő exhibicionizmusa

Lassan kivesznek a színek...

Az kellett, hogy végre belekezdjek ebbe, hogy találkozzak ezzel a lökött társasággal újra. Az biztos, hogy már nem olyan a hangulat, mint az elején, amikor nem telt el egy hét buli nélkül. Elemezhető ez csoportdinamikai szempontból is, de inkább maradok ebben a világban.

Valami kiveszett. Az újdonság varázsa, a meglepetések, a társaság újakat bevonzó ereje. Egyszer csak megmaradtunk ennyien stabilan, ki milyen intenzitással, ismerjük már egymást, mint a rossz pénzt, legalábbis tudjuk, hogy kitől mire számíthatunk. Nem azért járunk már össze, amiért régen, hanem mert már talán ragaszkodunk a társasághoz, elég jónak találja mindenki, hogy örömmel a része legyen. Ha valami szín kiveszett, akkor az az újdonság színe.

Eljött a tél is végül, kisvárosom utcáit néha belepi a ragyogó hótakaró. Az, és a dolgok felszínére fagyott pára csillog a ritkás utcai lámpák fényében. A lámpáktól távol csak a téli sötét dereng világos hamuszürkén, ahogy egy langyos, mélysötét nyáréjszaka soha.

A hófehér, a ködszürke, az aszfalt és a sárba fagyott lábnyom árnyékának feketéje – ezt kínálja az én kisvárosom, mikor ott vagyok. Igaz, hogy elbújt a virágzó természet sokszínűsége, de nemcsak ez számít. A sötét miatt kevésbé működik a színérzékelésünk, egy kicsit talán képet kaphatunk arról, hogyan is láthatnak a kutyák, a bikák, stb.

Mit lehet kezdeni ezzel a hiánnyal? Bennem felmerült pár lehetőség. Ha kivesznek a színek, akkor felerősödhet valami más. Lehet, hogy érzékenyebbek leszünk valamire. Kompenzál az érzékelés, hogy meglegyen az ingermennyiség. Ha velem van is ilyen, nem vettem még észre. Előfordulhat az is, hogy beállunk a szegényebb környezetre, kisebb sebességbe kapcsolunk, letesszük pihenni az agyunk megfelelő lebenyeit.

Akinek elég színes a ruhatára, vagy a képzelete, az ki is vetítheti, ami benne van. Ezt inkább a hozzáértőkre bíznám, én maradok a saját megszokott színeimnél, nem merek kilépni a fekete-szürke-barna-kék zónából, csak ha valaki rábólint. Na jó, fát vágni kimegyek ebben. :)

A színeket tovább is lehet vinni a képzeletben, ha olvasunk egy könyvet, magunk elé képzeljük, vagy ha csak úgy álmodozunk, akkor megjelenik a lelki szemeink előtt. Ha filmet, vagy képet nézünk, akkor még egyszerűbb a dolgunk, persze ha jó a képmegjelenítő eszköz színvisszaadása, a fotókidolgozás, az ecset, a ceruza...

Valahogy csak kibírjuk, ahogy eddig mindig, és szép lassan felenged minden, eltűnik a sárba taposott lábnyom, és gyökeret ver benne újra a tavasz.

Ezt mind tudtuk eddig is, minek is írtam meg.

:)