Vidám emlék
2012.03.18. 18:33Az előbb említett munkaúton megvendégelték a résztvevőket, és volt borkóstolás is. Nem is tudom, hogy tudtam eddig ezeket elkerülni. Szóval ez volt az első, és kicsit értetlenkedtem, mert a szánkból ki kellett mosni az előző bor ízét olívaolajos kenyérrel, de a pohárban mindig maradt egy vékony réteg az előzőből, és arra töltötték rá a következőt. Az nem baj?
Mindegy, nem szerettem meg a borokat, csak az egyik ízlett. Társaságban azért jó dolog a borozás, de csak úgy magában inkább nem. Nyáron a hideg sörre szavazok, télen meg a forralt borra. Ja tényleg, azt is kaptunk, hagymás-zsíros deszkával. :)
A téma rövidségéhez képest hosszú bevezető után a tárgyra térek: egy régi, vidám emléket elevenített fel a borkóstolás hatalmas, öblös vörösboros pohara.
Közben elgondolkodtam, hogy ha már ilyen régi emlékekhez kell visszanyúlnom, akkor tán ideje lenne újakat szerezni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
