Sport?

Olvastam ma egy cikket, valahogy szembejött a sok olimpiai hír között. Elsőre még nem is tetszett annyira, azt mondtam, hogy modoros, és erőltetett poén. Hát ki ír le olyat, hogy „jómagam”, noch dazu ezzel kezd? De aztán el kellett olvasnom még egyszer, mert döbbenetes gyűlölethadjárat indult ellene.

Itt a cikk: http://sportgeza.hu/2012/london/cikkek/velemeny/gyurta_es_en/

És amiket kiváltott: egy facebook jegyzet, és részben ezzel foglalkozik egy blogposzt. A lista nyilván nem teljes, de az én időm se végtelen.

Valahogy érthetetlennek tartom a reakciókat, hiszen az írója (Magyari Péter, annyit emlegették, hogy megjegyeztem) sosem kívánta Gyurtának, hogy pl. a tejesember szarjon a lábtörlőjére, míg a másik irányban sokkal durvább kívánságok hangzottak el. Szerintem a sok támadás miatt a védelmembe vettem a cikket, és még jobbnak is hittem, mint amilyen, pl. 1-2 indirekcióval működő, több szinten értelmezhető írásnak gondoltam, amilyeneket (persze csakis jobbakat) Douglas R. Hofstadter írt a Gödel, Escher, Bach-ban. Azt hiszem ez az a szurkolói mentalitás volt részemről, amikor a rosszabbul állónak, az esélytelennek drukkolok. Mint mikor régen Federer verhetetlen volt, bárkire felfigyeltem, aki kicsit is meg tudta izzasztani.

Ezt az eszmémet még meg is erősítette pár hozzászóló a jobbegyenes blogon, volt aki szerint ez a Czene á.t. kifigurázása a közvetítés alatti politizálásáért, vagy csak egy görbe tükör az önmagukat nagyra tartóknak. A Czene-vonalban van valami, ő „szólhatott a közvéleménynek” az éppen nagyon sokak által nézett köztévében, amíg talán mások is, vagy mások inkább megérdemelnék ezt. A közvetítéskor egyébként annyira idegesített a kommentátor és a Czene, hogy nem is figyeltem rájuk. Na nesztek, ha ez volt a cél, akkor nem jött be. :)

Egy összeesküvés-elméletes elképzelés szerint a Magyari-cikk kiválasztott keveseknek szól, és csak ők érthetik meg az üzenetét. Itt eszembe jutottak a titkosszolgálati munkások, akik észrevétlenül teszik a dolgukat, és lehet, hogy olyat tesznek, amiért öt aranyérem is kevés lenne, de a közvélemény majd csak soha napján tudja meg valami múzeum eldugott sarkában, és a történelemkönyvek tömör képaláírásaiban. Ebből beugrott az X-akták azon epizódja, amikor a cigarettás férfi és Deep Throat ügyködnek, még Fox Mulder képbekerülése előtt, és azon paroláznak, hogy ők hírnév nélkül viszik végbe a korszak legnagyobb történelmi eseményeit.

Szóval még ebben a verzióban is akad ráció, de az esély erre szerintem kevés. Amire én gondolok, az egyrészt az írás öngúnyoló hangvétele, a Gyurtához és az elért sikereihez való tiszteletteljes hozzáállás, és az ominózus utolsó bekezdés, amiben én úgy látom az igazat, hogy a szerző azért szomorú, mert bár ez a világraszóló győzelem tényleg a lehető legtöbb magyar szívébe némi fényt hozott, egy pillanatra mindenki felengedett, de egészen biztosan sokan vannak az országban, kisemberek, nagyemberek, jómódban, szegénységben, akikről az embereknek ugyanúgy tudniuk kéne, mint Daniról, ha csak egy pillanatra is.

Volt egy elkeseredésem is közben azon, hogy vajon tényleg ilyen sok ember nem tud értőn olvasni? Tényleg sokakban nincs elég humorérzék? Vagy csak ezek az amúgy is felhergelt szerencsétlenek lépnek ilyenkor elő megnyilvánulni? Miért nem számolt ezzel Magyari Péter? Ha olyan intelligens, amilyennek a poénját leírják a védői, akkor ezt miért nem látta előre? (Megjegyzés az összeesküvős vonalhoz: van aki szerint a KGB fizette, hogy társadalommegosztó és -rombadöntő cikket írjon.)

Én nem tudok erre válaszolni, hogy számolt-e a reakciókkal, vagy naivan hitte, hogy rendben lesz. Ehelyett azon gondolkodtam, hogy az intelligencia állítólag mindenhol ugyanolyan eloszlású, a világ más részein sem okozna ez különbséget, tehát a közhangulat terméke lenne a mocskolódás? Ezt sem tudom, mert jórészt csak magyar tapasztalatom van. Szóval arra jutottam, hogy semmit nem tudok. Be lehet ezt vallani.

Van viszont valami, amiről most már tudok, vagy inkább csak hiszek benne. Az ember társas lény. Keresi a valahova tartozást, és a kezdettől meglévő kötődései beleivódnak a pszichéjébe. Ezért tudjuk a magunkénak érezni Gyurta Dániel 200m mellúszásban elért világrekordos olimpiai aranyát, ezért vagyunk büszkék rá, holott ő csak egy ember, akivel amúgy sose találkoztunk, nem ismerjük, eltér a véleményünk a dolgokról, csak magyar. Meg mi is. De lehet, hogy ez csak az én nevelésem.

Apropó sport, újra elkezdtem a műtét után, hát nem elkezdtem hízni? Hitegethetem magam, hogy biztos izom épült, na de akkor miért kell az övet egy fél lyukkal arrébb fűzni? Csak sokat eszek. Majd tudatosabb leszek, és jó lesz.