Álmok II.
2011.02.05. 18:29Egy high-tech irodaházban voltam, lépcsőházak, mozgólépcsők, liftek, emeletek, függő folyosók, üveg, acél, kártyával nyitható ajtók.
Én biciklivel voltam, azt toltam, a lépcsőn nem tudom, hogy vittem. Nem találtam neki helyet, ahová letehetném, továbbá belépőkártyám se volt, így nem jutottam el sok helyre, csak a szabadon elérhetőeket jártam be.
Végül találtam egy kijáratot egy hátsó részre, a szabadban volt, pár emelet magasságban, szóval valami terasz-szerűség. De erre nem nézett ablak az irodákból, ez egy sokkal lepukkantabb hely volt, régi téglafal volt az irodaház oldala, a terasz talaja töredezett beton. A terasz nagyon hosszú volt, voltak rajta szabályos közönként téglarakások, és munkások is szétszórva. A szélén le lehetett nézni, lent mintha aszfaltos sportpálya lett volna, de nem volt ott senki. Úgy éreztem, hogy üldöznek, vagy legalábbis nem látnak szívesen. Talán bicikliztem is egy kicsit, végül találtam helyet, ahová lezárhattam.
Vége.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gabó Kocka · http://kockakolto.blog.hu 2012.01.17. 23:26:40
Nem ott vagyok, ahol lennem kéne. Nem érzem jól magam, pláne, hogy cipelek magammal valamit, ami nekem fontos, de itt akadályoz.
Kijutok erről a helyről, és végre lehetőségem nyílik azt tenni, amit akarok. Persze a körülmények sokkal rosszabbnak tűnnek, és természetes korlátaim is vannak. Nincs velem senki, de hát addig se volt, aki volna, az se lát szívesen. Vagy csak a múlt nyomai kísértenek.
A munkások és a téglarakások nem tudom mik, de úgysincs sok közünk egymáshoz, csak dekorációk.
Végül lelakatolom a bringát. Ezt sem tudom, hogy mi lehet, talán egy újabb váltás, halál, az igazi szabadság, stb.
